Mit jelent a várakozási idő? Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvény a várakozási idő legrövidebb tartalmát 10 évben határozza meg. Ezt az időtartamot tartalmazza a Vasutas Nyugdíjpénztár Alapszabálya is. A várakozási idő azt jelenti, hogy az önkéntes nyugdíjpénztári tag az egyéni nyugdíjszámláján nyilvántartott összeghez a várakozási idő letelte, nyugdíjszolgáltatáshoz a nyugdíjkorhatár elérése után juthat hozzá.  A várakozási idő letelte előtt a tagsági viszony csak másik önkéntes nyugdíjpénztárba történő átlépéssel vagy a nyugdíjpénztár megszűnése esetén szüntethető meg. A pénztártag a 10 éves várakozási idő letelte után, de még a felhalmozási időszakban az egyéni nyugdíjszámláján lévő összeghez való hozzáférés tekintetében választhat, hogy: A nyugdíjpénztárban változatlan feltételek mellett pénztártag marad. Pénztártagságát folytatja és az egyéni nyugdíjszámláján nyilvántartott összeg egészét vagy legfeljebb háromévente egy alkalommal egy részét, vagy egészét a nyugdíjkorhatár elérése előtt felveszi. A nyugdíjpénztárból kilép. Tagdíj fizetése nélkül az egyéni nyugdíjszámlán lévő összeget a nyugdíjpénztárban hagyja. A 10 éves várakozási idő után felvételre kerülő tőkeösszeget személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás terheli. Ha az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár tagja részére a nyugdíjpénztár a kötelező várakozási idő leteltét követően nyugdíjszolgáltatásnak (kiegészítő nyugdíjnak) nem minősülő kifizetést teljesít (vagyoni értéket juttat), az adóköteles jövedelmet a következők szerint kell megállapítani: a kötelező várakozási időszak letelte évében és az azt követő első évben kifizetett (juttatott) bevételt, kivéve a fedezeti alapból történő befektetések hozama vagy értékelési különbözet címén az egyéni számlán jóváírt összegből teljesített kifizetést, juttatást (e rendelkezés alkalmazásában a továbbiakban: bevétel) teljes egészében, míg a kötelező várakozási időszak letelte évét követő – második évben kifizetett (juttatott) bevétel 90 százalékát, – harmadik évben kifizetett (juttatott) bevétel 80 százalékát, – negyedik évben kifizetett (juttatott) bevétel 70 százalékát, – ötödik évben kifizetett (juttatott) bevétel 60 százalékát, – hatodik évben kifizetett (juttatott) bevétel 50 százalékát, – hetedik évben kifizetett (juttatott) bevétel 40 százalékát, – nyolcadik évben kifizetett (juttatott) bevétel 30 százalékát, – kilencedik évben kifizetett (juttatott) bevétel 20 százalékát, – tizedik évben kifizetett (juttatott) bevétel 10 százalékát kell jövedelemnek tekinteni. A 10 éves várakozási idő eltelte után kivett adóköteles tőkét a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 28. §. (8) bekezdése alapján a következők szerint kell megállapítani: a kötelező várakozási időszak letelte évében és az azt követő első évben kifizetett tőkét teljes egészében, míg a kötelező várakozási időszak letelte évét követő második évben kifizetett tőke 90 százalékát, harmadik évben kifizetett tőke 80 százalékát, negyedik évben kifizetett tőke 70 százalékát, ötödik évben kifizetett tőke bevétel 60 százalékát, hatodik évben kifizetett tőke 50 százalékát, hetedik évben kifizetett tőke 40 százalékát, nyolcadik évben kifizetett tőke 30 százalékát, kilencedik évben kifizetett tőke 20 százalékát, tizedik évben kifizetett tőke 10 százalékát kell adóköteles jövedelemnek tekinteni. A 2008. január 1. után befizetett tőkének az a része, amelynél az egyéni számlára történő jóváírás és a kifizetés időpontja között 10 év még nem telt el, teljes egészében adóköteles. A 2008. január 1. után befizetett tőkének arra a részére, amelynél a jóváírás és a kifizetés időpontja között eltelt a 10 év, a fent részletezettek szerinti részét kell adóköteles jövedelemnek tekinteni.

« Vissza